Európai Únió címkéhez tartozó bejegyzések

Hálózat és Párbeszéd

Az olvasás, a beszélgetés összeköt. Az írás, a véleménycsere közösségbe szervez. Nemcsak az írás szerzőjével, hanem azokkal is, akik szintén olvassák a szöveget. Ugyanazt, amit én, amit te, amit ő, amit ők. Figyelünk egymásra, figyeljük a másik gondolatmenetét, szókincsét. Bővül szemhatárunk, gondolkodásunk köre. Beépítjük a használhatónak vélt ismereteket a magunk tárházába, hozzáfűzünk megjegyzéseket a magunk tapasztalataiból. A jó tapasztalatokból. Mert valahol minden tapasztalat „jó tapasztalat”. Hasznos. És ha erőnk van hozzá: közöljük a másikkal.

Az íróval, vagy azokkal, akik szintén olvassák a „szöveget”. A másik gondolat-nyomait. Csiszoljuk a magunk gondolkodáskészségét, lelki békét szerzünk egymásnak, mintha csak a Balaton partján ülnénk a Malagarden-ben. Mert ebben a mai világban nem csak az ismeretek mind szélesebb körére van szükségünk, hanem a gondolkodásra is. Akár hangosan, társaságban, akár otthon. Magunkban. Hogy értsük azt, mi köröttünk történik. A világban, legszűkebb pátriánkban…

Petőfi Sándor

Petőfi Sándor

Mi más egy emberek létrehozta hálózat célja?

Így a nemzeti vidéki hálózaté? Összekötni embereket, akik ugyanarról a korkérdésről gondolkodnak, tapasztalatot cserélnek. Párbeszédbe szerveződnek. Konferenciák, magántalálkozók vidéken, akár a Tisza partján, akár a a szépséges siófoki hotel ölelő karjaiban megpihenve, akár Szerencsen a Cukorgyár romjai mellett. És levelezés keretében. Mert a szavak, mondatok leírása, majd végiggondolása: elküldjem-e másnak – a felelősségvállalásra is nevel. Erről is elfeledkezünk ma, mikor már túl vagyunk afeletti örömünkben, hogy „mindent kimondhatunk”, hogy „jól megmondhatjuk”, hogy szinte mindent megtehetünk. Ma már arra is figyelni kell: mi lesz mondataink, kinyilvánított indulataink következménye, mi lesz tetteink következménye. A „felelősség” korának kell eljönnie. Amikor a mindent-megtehetés, a mindent-kimondás szabadsága párosul a felelősségvállalás magatartásával.

Párbeszéd a vidékért, Zalakarosért, Siófokért, vagy bármilyen településért.

Emberek szövetkezése: a vidék értékeinek érvényre juttatásáért. Magukat másokkal összekötő emberek szövetkezése. Ismereteink bővítésére, gondolataink formálására. Ismereteink cseréjére, kölcsönös formálására. Ezért alapítottuk a Párbeszéd a vidékért mozgalmat 2005-ben és ezért alapítottunk egyesületet 2007-ben. És ezért vállaltuk, hogy részt veszünk az európai nemzeti vidéki hálózatok hazai megszervezésében. Ezért indítjuk most, 2008-ban a Párbeszéd a vidékért honlapot. (Majd ugyanilyen címen folyóiratot, könyvsorozatot.)

Történészként úgy látjuk: az európai kultúrát végül is a folytonos véleménycsere, a beszélgetés, véleménycsere és vélemény-hagyományozás emelte magasra. Merthogy hiszem: a másik véleménye a magaméhoz hasonlóan fontos, az elődeim tapasztalata talán még az enyémnél is fontosabb. Része vagyok és eredménye vagyok, maradok a közösségnek. Neveltetésemben, szokásaimban, gondolkodáskészségemben, szavaimban, tetteimben. Ez szülte a klasszikus európai harmincegynéhány betűs írást, amely a legtökéletesebb írásos eszköznek bizonyult a hagyományőrzésre és véleménycserére. Ez szülte a klasszikus görög Agorát, a fórumot, ahol minden polgár elmondhatta véleményét. Ahol mindenki igényelte a másiktól, hogy beszéljen, hogy kérdései, gondolatai legyenek… Ez a klasszikus európai felfogás szakadozni látszott az elmúlt félévszázadban. Lejáratták a politikai hadjáratokra szerveződött „hivatalos” propagandakampányok. Lejáratták az üzleti célú hirdetések. Lassan befogjuk fülünket, behunyjuk szemünket. Hagyjanak békén a politikai és a tárgyi áruikkal házalók… Folytatás